Ha nemzetközi környezetben dolgozunk, észre sem vesszük, hogy személyiségünk változik – akár nekünk kell egy idegen kultúrába beilleszkedni, akár mi fogadunk be egy távoli helyről érkezőt. Az MCC Vezetőképző programjának félévnyitó alkalmán Merce Mach, a barcelonai ESADE Business School professzora szimulációkkal segítette megértetni, milyen frusztrációt okoz, ha két kultúra nem érti egymást, és megoldást kínált a felmerülő problémák kezelésére.

„Meglepő volt, hogy a kulturális különbségeket szimuláló gyakorlati feladatok során a régi ismerősökkel olyan ellentétek alakultak ki, amik jelentős mértékben akadályozták a közös munkát” – mondta Sölch Tamás, a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző programjának elsőéves hallgatója. A diverzitás, a kultúraközi kommunikáció, a nemzetközi munkakörnyezet napjainkban sokat ismételgetett kulcsszavak, azonban megfelelő gyakorlat nélkül rendkívül nehéz olyan csapatban dolgozni, ahol az értékek, a nyelv, a kifejezésmód, a szokások, azaz maga a kultúra terén lényegi különbség mutatkozik. „Hiába tudom az elméletet, muszáj a gyakorlatban is kipróbálnom magam, mert anélkül képtelen vagyok komfortosan mozogni egy diverz környezetben” – folytatta Tamás.

Merce Mach professzor a kétnapos tréning során remekül ötvözte az elméletet a gyakorlattal: Hofstede nemzetközi kultúra modelljét alapul véve a saját interkulturális tapasztalatainkat osztottuk meg egymással, majd elemeztük a történeteket és levontuk a tanulságokat. Míg az első nap egy egyszerű kártyajáték okozott fejtörést a csapatoknak, addig a második tréningnapon hídépítést szimuláltunk nemzetközi környezetben.

A kártyajáték során a hatfős csapatok eltérő játékszabályokat kaptak a kártyapakli mellé, majd szóbeli kommunikáció nélkül kellett boldogulni a megkevert csapatokban. „Annak érdekében, hogy az emberek hatékonyan tudjanak együttműködni, elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció. Ahhoz pedig, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni, figyelemmel kell lennünk a másik félre, és alkalmazkodnunk kell hozzá. Fontos, hogy a beszélgetőtárs mit mond, de az is lényeges, hogy hogyan mondja, milyen háttérrel rendelkezik” – mondta Erdős Kata, aki korábban a Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatója volt, jelenleg a Vezetőképző program elsőéves hallgatója.

A második tréningnapon a játékos feladat nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre tűnt: gyurmából, fából és gémkapcsokból kellett hidat építeni először azonos kultúrával rendelkező csoportokban, majd a csapatokat megkeverve már „nemzetközi környezetben”. A hidak végül elkészültek, de a munkafolyamat konfliktusokkal telire sikerült. „Nem szabad más emberek viselkedését és döntéseit elítélni, amíg nem értjük meg annak kulturális hátterét, mert így hasznos észrevételeket hagyhatunk figyelmen kívül, és tartós konfliktust hozhatunk létre vele” – mondta Bosits Miklós, a program elsőéves hallgatója.

Végül Fábián Sára, volt Média szakirányos hallgató értékelte a tréninget: „érdekes, hogy milyen indirekt módszerek vannak a tanításra, amik során megtapasztaltuk, milyen fontos a kultúrák szerepe a mindennapokban”.
 

 Minda Judit
Média szakirány, Vezetőképző program