Soltész Tamás vagyok, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának negyedéves jogász szakos hallgatója. Korábbi tanulmányaim, tudományos, zenei és sporttevékenységem során mindig is a szorgalom, valamint a kitartó munka híve voltam. Kezdeti, joghallgatóként folytatott kutatásaim a büntetőjogi szankciórendszerek 19. századi változásaira fókuszáltak, amely témakörben több publikációm, tudományos ismeretterjesztő írásom jelent meg az elmúlt években. Érdeklődési köröm fokozatosan a hatályos büntetőjog felé fordult, aminek köszönhetően jelenleg elsősorban hazánk és más európai államok büntetési rendszereinek aktuális kérdéseivel foglalkozom. Az MCC Büntetőjogi Műhelyének tagjaként a rövid tartamú szabadságvesztés helyettesítésére szolgáló, egyes jogrendszerekben önálló szankciónemként megjelenő elektronikus megfigyelésre vonatkozó európai szabályozások, illetőleg gyakorlati tapasztalatok feltárásával foglalkozom.
Kutatási téma:
Az elektronikus megfigyelés mint önálló büntetési nem?
A börtönpopuláció magas száma egy világszerte megfigyelhető jelenség, amelynek hátterében számos ok húzódik meg. Magyarországon is komoly problémát jelent a büntetés-végrehajtási intézetek zsúfoltsága. A túlzsúfoltság csökkentésének egyik útja a rövid tartamú szabadságvesztések kiiktatása lehet, amelyek javító-nevelő hatása vitatott, míg magas számuk hozzájárulhat a hosszabb időre elítéltek elhelyezési körülményeinek romlásához. Az 1990-es évek óta számos európai ország törvényhozása vezette be az USA-ból eredeztethető elektronikus megfigyelést (EM) a rövid tartamú szabadságelvonások helyettesítése érdekében. A 2010-es évektől kezdődően az EM már nem kizárólag a rövid tartamú szabadságvesztések alternatív végrehajtási módjaként, hanem önálló szankciónemként is helyet kapott az öreg kontinens néhány büntetőkódexében.
Kutatásom során az alábbi kérdésekre keresem a választ: Miként alkalmazzák, és hogyan szabályozzák a rövid tartamú szabadságvesztés helyettesítésére szolgáló EM-t egyes európai államok? Miben különbözik az önálló büntetési nemként megjelenő EM a szabadságvesztés végrehajtási módozataként szabályozott EM-től? Mely megoldások szolgálhatnak követendő példaként a hazai jogalkotó számára?
