Olvasási idő: 3 perc
Utazás térben és időben: új ízeknek, régmúlt korok illatainak felfedezése és megosztása azokkal, akik örömmel ülnek le majd az asztalunk köré. E szavakkal kezdte Ruprecht László gasztronómiai tanácsadó, A Stílusos Vidéki Éttermiség Egyesület elnöke a Kárpátkemence – 1100 év ízei című könyvének bemutatását október 1-jén a győri MCC-ben. A szerző kifejtette, azzal, hogy ma kézbe vehetjük ezt a munkát, régi álma vált valóra. „A gasztronómia kétségtelenül összekapcsolódik egy nemzet kultúrájával, erősíti az identitást. Egymástól nem lehet a kettőt elválasztani.”
Ruprecht László elmondta, hogy a magyarság történetében már a honfoglalás időszakából is vannak ismereteink az irányban, hogy milyen alapanyagokat is használtak elődeink az ételek készítéséhez. Ez jelentősen módosult az államalapítást követően, amikor az újonnan megjelenő kolostorok gazdálkodása és kultúrája új alapanyagokat és konyhatechnológiát hozott, amely természetesen bővült és változott a későbbi korszakokban is.
Elmondható, hogy hazánk nagy történeti korszakai, fejezeti mind hoztak újításokat gasztronómiánkban, melyek szervesen beépülve mai napig léteznek főzési és étkezési kultúránkban. Megfigyelhetők a Kárpát-medence egyes nagyrégióiban azok a speciális alapanyagok, melyek az egyes történeti korokban, különböző kulturális és gazdasági behatások következtében kerültek be a gasztro-kultúránkba. Ruprecht László azonban negatív példát is hozott e tekintetben. Elmondta, hogy a kommunista évtizedek hiánygazdasága a korábbi virágzó konyhakultúrát szinte teljes egészében tönkretette. A magyar konyhában lényeges francia hatások vagy a kávéházi kultúra teljes mértékben eltűntek az államszocializmus időszakában, helyette a tervgazdaság által termelt silány alapanyagokat felhasználó főzési kultúra került előtérbe.
Az Európai Uniós csatlakozás újabb negatív hatást jelentett gasztronómiai kultúránkra, hiszen az alapanyagokat termelő vállalkozások jó része abbahagyta a termelését, ezért sok esetben a rosszabb minőségű külföldi importtermékekre kell hagyatkozni, mely ugyancsak rontja az elkészített ételek minőségét. A szerző elmondta, vissza kellene emelni azokat a régi konyhai technikákat és alapanyagokat, melyeket még nagyanyáink használtak a mindennapi ételkészítés során. Számára a szép, piacon található szezonális zöldségek jelentik azokat a megfelelő alapanyagokat, amire konyháját fel tudja építeni. Ruprecht László a könyv ismertetését azzal zárta, hogy a séf szakma gyönyörű, főleg, ha az ételeinkkel nemcsak jóllakatjuk az embereket, de a történelmi vonatkozásokkal edukáljuk is őket nemzetünk múltját tekintve. Erre tettünk kísérletet ezzel a könyvvel.
