Olvasási idő: 5 perc
„Láncra vert kreativitás: a sokszínűségi program” címmel vizsgálódtak nemzetközi filmes, színházi és irodalmi szakértők a művészek szabadságáról. A politikai ideológiák és ezek jegyében a kreatív szakmára rákényszerített szabályozást nehéz másként értelmezni, minthogy a szólás- és véleményszabadság után a művészi önkifejezés szabadságát is korlátozzák. A nyilvános beszélgetést, amire számos művész is ellátogatott, az MCC Brüsszel a Liszt Intézet - Magyar Kulturális Központban rendezte meg szerdán.
A művészet (és az egész kultúra területén) egyre növekvő nyomás, hogy kötelező sokszínűségi kvótákat és előírásokat alkalmazzanak, azzal fenyeget, hogy aláássa azt az alkotói szabadságot, amely elengedhetetlen a művészi önkifejezéshez. A meghatározó kulturális intézmények – az Oscar-díjtól az európai filmes testületekig – a „befogadás” jegyében napjainkban olyan szabványokat vezetnek be, amelyek nemcsak azt írják elő, hogy kiket kell képviselni, hanem azt is, hogy hogyan. Ez a folyamat mára a különböző kulturális ágakra egyöntetűen kiterjed, ezért az MCC Brüsszel időszerűnek látta a kérdés megvitatását.
A szabadság korlátozásán túl, ezek a kötelező előírások azzal a kockázattal járnak, hogy a művészetet propagandaeszközzé változtatják, arra kényszerítve a művészeket, hogy az alkotói integritás helyett a sokszínűségi követelményeknek való megfelelést helyezzék előtérbe – ahogy arra Agnieszka Kolek az MCC Brüsszel kulturális kapcsolatok vezetője is felhívta a figyelmet.
“A történelem során a filmkészítők és művészek kreatív módokat találtak arra, hogy megkerüljék a cenzúrát és előírásokat, ahogyan azt Alfred Hitchcock is tette a Hays-kódex szabályainak kijátszásával.” – hívják fel a figyelmet a szervezők. Napjaink befogadásra vonatkozó előírásai és normái azonban túlmutatnak a cenzúrán – azt követelik, hogy bizonyos tartalmakat és demográfiai csoportokat képviseljenek, ami a művészet homogenizálódásával fenyeget. Azáltal, hogy előírják, hogy mit kell ábrázolni, csökkentik az innováció és kreativitás lehetőségét, és azt kockáztatják, hogy a művészetet meghatározott politikai programok eszközévé váljon. Ennek következtében a mozi és más művészeti formák elveszíthetik képességüket arra, hogy összetett, ellentmondásos vagy egyedi perspektívákat mutassanak be, és veszélybe kerülhet, hogy közönségüket valódi és változatos módon szólítsák meg. Tehát a művészi szabadság jövője forog kockán.
Matthew Gasda, író, rendező, a Brooklyn Center for Theater Research alapítója saját tapasztalatait osztotta meg arról, hogy milyen az underground művészi lét. Elutasítva az ideológiai megfelelést, arra hívta fel a figyelmet, hogy egy erősen polarizált kulturális környezetzben, milyen kihívást jelent politikailag vezérelt előírásoktól függetlenül dolgozni.
Dr. Elena Louisa Lange, zenész, a Café Américain főszerkesztője a sokszínűségi kvótát autokratikusként jellemezte, amely az egyéneket előre meghatározott csoportok képviselőiként azonosítja. Kiemelte, hogy ezek a sztenderdek megfosztják a művészetet a képzelettől és a teljességétől, egyetemességétől, egy homogenizált terméket léptetve a helyébe.
Tomiwa Owolade, újságíró, író, hiányolta az intellektuális sokszínűséget a befogadásról folytatott kortárs párbeszédből. A kíváncsiságot és a pluralizmust nélkülözhetetlennek ítélte a kreativitáshoz, és figyelmeztetett a művészetekben uralkodó konformitásra.
Dr. Maren Thom, az MCC Brüsszel szenior kutatója a "reprezentáció" helytelen használatát boncolgatta a művészetben. Egy olyan egyetemes, fanzáziadús történetmeséléshez való visszatérés mellett érvelt, amely túllép társadalmi megosztottságokon, és a „populista” művészet újjáélesztésére szólított fel.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy míg az intézményi változás és átállás egy hosszabb folyamat, addig a független alkotók és alulról építkező szerveződések hatékony erőt képviselnek egy valódi megújuláshoz.
Az esemény zárásaként az előadók egybehangzóan kiálltak az alkotói szabadság védelmében. Továbbá kiemelték az olyan helyek szükségességét, ahol a művészet ideológiai megszorításoktól mentesen fejlődhet, elősegítve mind az individualitás mind a közösen vallott emberi értékek támogatását. A beszélgetés aláhúzta a művészi célok, mint a képzelet, a kíváncsiság és a kifejezés megvalósulásának sürgősségét.
