Olvasási idő: 4 perc
Az MCC gólyáinak táborát 2018-ban is szeptember második hétvégéjén, a felsőbb évesek számára már jól bevált ceglédfürdői diáktáborban, rendezték meg.
Az MCC gólyáinak táborát 2018-ban is szeptember második hétvégéjén, a felsőbb évesek számára már jól bevált ceglédfürdői diáktáborban rendezték meg. A többnapos eseményen számos csapatépítő és szórakoztató program várta új diákjainkat. Sok szeretettel köszöntjük mindannyiukat az MCC közösségében!
A 2018-as gólyatáborról Tóth-Bucsek Levente diákunk írt beszámolót:
"Péntek kora délután indult útnak az MCC új tagjainak és a tábor szervezőinek hada. Pár gólyával egyetemben (egyetemi elfoglaltság nem engedte, hogy e díszes társasággal utazzunk) csak az esti vonat fáradt, hazaigyekvő arcaival tudtunk útnak indulni. Emlékeimben viszont élénken él társaim arca indulásunk kezdetén, mely tükrözte izgatottságuk, kíváncsiságuk és vidámságuk tömény egyvelegét.
A tábor előestéjén egy tesztet kellett kitöltenünk, amely a csoportbeosztáshoz volt szükséges, számunkra pedig, a furcsánál is különösebb kérdések szolgáltak egy kis kóstolóval, mire is számíthatunk a hétvégén. Pénteken a már megalkotott „szuperhős” csapatok meg is kezdték működésüket zászlókészítéssel és csapatinduló kitalálásával, amiben segítettek jókedvű instruktoraink. Este a közös játékok után, egy meglehetősen inspiráló beszédet hallhattunk Lánczi Pétertől, az MCC ügyvezetőigazgató-helyettesétől. Ez zárta az aznapi programokat és útjára indította az éjjeli gőzkieresztést, a mulatozásból pedig mindenki kivette a maga részét, legyen az gólya, szervező a pultban vagy akár a collegium szervezetének tagja. Ennek rendje és módja szerint a reggeli tornát az éjszaka után a hátunk közepére kívántuk vagy még arra sem, szerencsénkre álmos tornáztatónk is osztozott e gondolatban, de azért vidámság és bohóckodás nélkül nem engedett minket utunkra.
Rövid szünettel később már színdarab alkotására használtuk fel szürkeállományunkat, az emberi elme pedig ilyen társaságban könnyedén létrehoz egyedi, humoros, egyszerűségből fakadó meglepően élvezhető előadásokat.
Ezután érkeztek meg az idősebb colisok, a lényeg pedig öltözékük milyensége volt. Szuperhős volt mind, néhol egészen élethű, néhol felismerhetetlen maskarában, melynek megvolt a hangulata. Itt kifejezném ennek az ötletnek zsenialitását, hiszen más táborokban a gólyákat teszik vidámság tárgyává a ruházattal.
A délutáni sorverseny és az éjszakai túra kétséget kizáróan a legemlékezetesebb programok lettek sok gólya számára, a mókás és kihívást jelentő feladatok megdolgoztatták lelkes csapatainkat, hogy minél több ponttal gazdagodjunk a pontversenyben. Ezt reprezentálta kinézetünk is, példaként említve vizes hajunk, poros ruhánk, mogyorókrémes arcunk, illetve a szerencsésebbek feldobták megjelenésüket tojással a legkülönfélébb testrészeken „szétrobbanva”. A túra a „hősök” állomásaival emellett nagyon kreatív volt, nagy gratuláció a megalkotóknak!
Zárásként szombaton felejthetetlen bulit tartottunk. A vasárnapi korai indulás ugyan mindenkit kimozdított komfortzónájából, de utólag nem bántuk meg, hogy kaptunk némi időt akklimatizálódásra az egyetemi hétköznapokhoz.
Köszönetem fejezném ki az összes résztvevő nevében a szervezőknek és a segítőiknek, hogy létrehozták ezt a tábort, melyet büszkén mesélünk majd még unokáinknak is, talán…"
