Olvasási idő: 3 perc
Eljött ez a pillanat is, végzősként, középiskolás éveink utolsó nagy megmérettetése előtt állva részt vehettünk az utolsó KáPé-s rendezvényünkön.
"Eljött ez a pillanat is, végzősként, középiskolás éveink utolsó nagy megmérettetése előtt állva részt vehettünk az utolsó KáPé-s rendezvényünkön. Egy kicsit mindannyian vártuk az évzárót, kíváncsiak voltunk milyen, érzés lehet az elmúlt évek munkáját bizonyítvány formájában a kezünkben tartani. Most elmondhatom: fantasztikus érzés. Sajnos az ünneplés mellett egy kicsit mégis összeszorult a szívünk, hiszen egy nagyon szép időszakot zártunk le, amire, úgy érzem, mindannyian örömmel tekintünk majd vissza.
Az utazás, mint mindig, most is nagyon jó hangulatban telt. A hagyományokhoz híven és a sofőrünk nagy örömére zenei aláfestéssel tettük meg a több órás utat. Ha már hagyományokról beszélek érdemes megemlíteni azt a hatalmas szóvicc mennyiséget, amit egymásra zúdítottunk, nem-csak az utazás, de az egész hétvége alatt. Este érkeztünk meg a kollégiumba, ahol a jól megszokott családias légkör fogadott bennünket, találkoztunk a rég nem látott ismerősökkel és új ismeretségekre is szert tettünk.
A szombati programot dr. Szalai Zoltán és dr. Nyirkos Tamás köszöntőjével kezdtük, majd a programbizonyítványok átadása következett. Egy kis szünet után kezdetét vette az MCC Debate verseny döntője. Annak ellenére, hogy idén a versenyzőkkel közvetlenül a vita előtt ismertették, hogy melyik oldalt fogják képviselni a vita során, mindkét csapat jól felkészülten indított, így egy nagyon izgalmas vitának lehettünk szemtanúi. Az eredményhirdetés után lehetőségünk nyílt beszélgetni az egyetemistákkal az egyetemi életről, a kollégiumról és a Juniorképzésről.
Az évzáró után nyakunkba vettük a várost. Az első megállónk a Terror Háza volt, ahol két órás idegenvezetés által betekintést nyerhettünk a 20. század diktatúrájának árnyoldalaiba. Ezután közösen felfedeztük Budapest szépségeit. Késő este értünk vissza a kollégiumba, de a fáradtság sem állított meg minket abban, hogy újabb poénbombákkal üldözzük egymást.
Másnap egy kiadós reggeli után elindultunk haza, és bár elbúcsúztunk a KáPé-s barátoktól, én biztos vagyok benne, hogy ez a búcsú is csak egy kis időre szól. Úgy érzem, mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, bár elballagtunk, mindig KáPésok maradunk, hiszen számunkra ez egy életérzés, és a tudást, amit az előadások és kurzusok alatt szereztünk, nem veheti el senki tőlünk. "
Győri Anett, végzős
Tamási Áron Gimnázium , Székelyudvarhely
