Robotok, és ami mögöttük van

Az eseménydús és káprázatos robotokat felvonultató KP-szombaton vehettek részt az e-KáPésok az idei tanév harmadik, székelyudvarhelyi rendezvényén. A délelőtti előadás során dr. Márton Lőrinc az állatvilág viselkedési mintái és a robotcsoportok irányításai között húzódó párhuzamot bemutatva tartott plenáris előadást. A folyamatos előadó–diák párbeszédnek köszönhetően a résztvevők részletes betekintést nyerhettek a robotika rejtelmeibe. 

A délutánt egy előadással indítottuk, ahol dr. Domokos József a Beatles együttes számának hangfeldolgozási technikáit ismertette. Ezt követően a Sapientia EMTE nyertes diákcsapata mutatott be néhány robotot, amelyek egy akadálypályát követve, fényérzékeny vonalak mentén “randalíroztak”. Ezt követte Imets Tamás interaktív workshopja, ahol a diákok is kipróbálhatták magukat, többek közt a mesterséges intelligencia által játszott GTA 5 játékban, illetve számos más, a fiatal fejlesztő által eszközölt projektben, feladatban. A workshop keretein belül a diákoknak lehetőségük volt egy telefonos applikáció segítségével egy virtuális lényt fejleszteni, ami a délutáni blokk során egész komplexre alakult.

A délutáni előadásokat/műhelymunkát felhőtlen hangulat jellemezte, a résztvevő diákok visszajelzései alapján rengeteg hasznos és érdekes információ hangzott el. Erről tanúskodik Dimén-Varga Fanni diákunk beszámolója is:

"Tudnak-e a gépek gondolkodni? Veszélyt jelent-e a mesterséges intelligencia? Mi lesz, ha egyszer nem a mi, hanem a saját döntésük szerint cselekszenek?

Hány sci-fi film forgatókönyve épül ezekre a mondatokra? Elég sok. Nem is olyan régen, egy egész közeli galaxisban, a novemberi KáPé-szombaton az erdélyi MCC-sek is elgondolkodtak a fenti kérdéseken.

A rendezvény (ezúttal Székelyudvarhelyen) három előadásból állt, amelyek témáit a robotika és a kódolás kötötte össze. Az erdélyi KáPé történetében nemigen esett szó még számítástechnikáról ennyire elméleti szinten. Szerencsére az előadók a gyakorlati oldaláról közelítették meg az adott témát, ügyelve arra, hogy még a hozzám hasonló laikusok is be tudjanak kapcsolódni egy-egy gondolatmenetbe, fel tudjanak tenni kérdéseket. Még inkább „kézzel foghatóvá” vált a tudomány az interaktív részeknek köszönhetően, amikor például az okostelefonjainkkal próbáltunk ki applikációkat vagy kezünkbe vehettük a robotokat, amelyeknek a mozgását korábban élőben és videón keresztül is megfigyeltük. Én például most láttam először olyan tárgyat, amit 3D-s technikával nyomtattak.

Nem csupán vonalkövetésről, mesterséges intelligenciáról, állatok és robotok közti hasonlóságokról és a Beatles Yesterday című számának csomagolásáról volt szó, hanem komoly filozófiai, morális kérdések is felmerültek az előadások közben. Számomra az egyik legnagyobb tanulság az, hogy megértettem: a tudományágakat nem lehet élesen elkülöníteni egymástól. Hogy a kódolás és a robotok építése nem is áll távol a művészetektől, a kreatív alkotástól, vagy ahhoz, hogy én ma zenét hallgathassak, fizikusok évszázados munkája kellett, és – ahogy az előadást követő spontán beszélgetés során is megmutatkozott – nagyon hamar el lehet jutni a matematikától a slam poetry-ig. 

Gyakran találom magam olyan helyzetekben, ahol épp azt magyarázom valakinek, hogy mi az a KáPé. Ilyenkor meg szokták kérdezni: „Miért is szereted te ezt?” vagy „Hol éri meg neked befektetni ennyi energiát?”. Azt válaszolom, hogy azért éri meg, mert rengeteg olyan témával, ötlettel találkozom, amiknek folyamatosan hasznát veszem a mindennapi életben, mert inspiráló emberekkel találkozhatok, jó a csapat meg… De tudjátok, mit? Gyertek el és próbáljátok ki!"