Olvasási idő: 4 perc

A DVTK két fantasztikus sportolója, Guzi Blanka, a párizsi olimpián negyedik helyet szerzett öttusázó és Repka Attila a barcelonai olimpiai aranyérmes birkózója, illetve a klub kommunikációs igazgatója, Világi Péter volt a vendégünk a miskolci MCC-ben. Hajdú András, az MCC kutatótanára kérdezte őket az élsportról, a küzdésről és kitartásról, és persze az olimpiai élményeikről.

Vastapssal köszöntötte a közönség a DVTK sportolóit, akik nemcsak a klubnak, de a városnak, sőt valamennyi magyarnak büszkeséget szereztek olimpiai szereplésükkel. Kiderült, Blanka már gyerekkorában arról álmodott, hogy olimpián induljon. Több sportágban is kipróbálta magát, majd 2015-ben váltott az öttusára. Bár a vívás sokszor nehézséget okozott számára, nagyon tetszett neki a sportág sokszínűsége, és igazából itt tudott kiteljesedni. Mindig keményen dolgozott, de többször is mélypontra került, mert a munka nem mindig hozta meg a várt eredményt. A dobogó tetején állva viszont mindig azt érezte, megérte. Nem szabad görcsösen akarni az eredményt – mondta – mert akkor nem jönnek, viszont kell egy belső motiváció ahhoz, hogy ne adjuk fel.

Repka Attilánál már kisgyermek korában egyértelmű volt, hogy a birkózás lesz az ő sportja, hiszen – állítása szerint – rossz gyerek volt, szeretett verekedni, és a birkózó szőnyegen le tudta vezetni a fölös energiáit. 46 évvel ezelőtt lépett be a birkózóterembe, és azóta nem hagyta el azt. Sem a DVTK-t, sem Miskolcot. Ő itt érzi magát otthon – tette hozzá. A DVTK szurkolóinak szeretete neki is és Blankának is nagyon sokat jelent. Attila elmesélte, amikor édesanyja a barcelonai olimpia után felszállt a buszra, megtapsolták, de ma edzőként és a birkózó szakosztály vezetőjeként is érzi, milyen hálásak a szurkolók az eredményekért. Blankának az olimpia ideje alatt egy hatalmas molinóval üzent a miskolci tábor, ő pedig ezt külön videós üzenettel köszönte meg nekik a verseny után.

Világi Péter, a DVTK kommunikációs igazgatója elmondta, nagyon büszkék arra, hogy ilyen fantasztikus sportolóik vannak, és hogy Blanka is a klub versenyzőjeként jutott ki az olimpiára. Bár nagyon nehéz felvenni a versenyt a kiemelt fővárosi egyesületekkel, a DVTK ma már regionális sportklubként 26 sportágat kínál, és nemcsak a csapatsportokban, de az egyéniekben is igyekeznek a megfelelő infrastrukturális feltételeket megteremteni. Egyik fő célkitűzésük, hogy legyen újabb olimpiai bajnoka a klubnak, de ami szintén nagyon fontos, hogy megszerettessék a gyerekekkel a sportot.

A kérdésre, hogy az iskolák mennyire támogatják az élsportolókat, mindkét olimpikon elmondta, enélkül nem is tudtak volna ilyen jó eredményeket elérni. Csak akkor lehet sikeres egy sportoló, ha megkapja a támogatást az iskolától, a szülőktől, a sportklubtól. Az élsportolói karrierrel kapcsolatban Blanka azt vallja: „Ez egy hatalmas utazás, amivel többet lehet nyerni, mint amennyi lemondással jár.” Repka Attila pedig elsősorban azt tanácsolja a szülőknek, a legfontosabb, hogy sportoljon a gyerek, a szülő pedig támogassa őt. De arra is felhívta a figyelmet, nem szabad mindent egy lapra feltenni, mert egy sérülés – mint az ő esetében is – kettétörheti a sportolói karriert, ezért a tanulást is erősíteni kell.

És hogy mi a terv a jövőre nézve? Blanka nagyon várja a következő versenyt, és tele van energiával. Úgy érzi, sokkal motiváltabb lett, mert bebizonyította, ott a helye az olimpikonok között. És bár átalakul a sportág – a lovaglás helyett akadálypályán kell majd teljesíteniük –, ő nagyon bizakodó, és szeretne még érmet szerezni. Attila pedig a róla elnevezett program keretében az edzőkkel együtt járja a vidéki kis településeket, hogy megismertesse és megszerettesse a birkózást a gyerekekkel, akik közül talán egy újabb olimpiai bajnok is kikerülhet majd.